Kis korom óta erősen rajongom a repülés minden ágazata iránt, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a repülés már 3 generáció óta a családomban van. Egy Franciaországi nyaralás során találkoztunk édesapám egy régi repülőklub-társával aki felajánlotta, hogy a helyi klub Twin Astir II típusú vitorlázórepülőjével elvisz „egy körre”. A 2.5 órás repülés után meggyőződtem arról, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy a vitorlázórepülés az egyik legjobban élvezhető fajta repülés. Az előbb említett élmény után elhatároztam magamban, hogy amint lehetőségem van beiratkozom egy repülőklubba és vitorlázórepülő pilóta leszek, ezzel nagyapám és édesapám nyomdokaiba lépve.
2022 óta tudhatom magamat büszke tagjának a Pécsi Aeroclubnak és 2023 tavaszán el is kezdtem a képzést.

Kiváló oktatóimnak köszönhetően gyorsan tudtam haladni a képzéssel. 2023.04.29-én értem az első mérföldkőhöz, „B” vizsgás lettem, majd 2023.06.03-án a termikelés szabadságát élvezve már „C” vizsgásnak tudhattam magam.
A „C” vizsga hatalmas motivációt adott a szakszolgálati engedély megszerzéséhez szükséges munkához. Az egyre hosszabb időtartam repülések során gondolataimban sokszor felmerült milyen lehet megrepülni a hírhedt „5 órát”.

2023.07.08-án két „nagyvassal” kezdtük az üzemnapot azonban 13:00 körül már majdnem minden növendék lerepülte a kitűzött feladatát, így a kihasználatlan 5038-as IS-28B2 ki lett tolva a „start” szélére. Egy termikbefúvás során arra lettem figyelmes, hogy a dekktakarót a szél lefújta a gépről. Ezt a jelenséget egyfajta jelnek fogtam fel és megkérdeztem Urbán Józsit mit szólna ahhoz, hogy megpróbálnám az 5 órás feladatot. Örömömre nagy lelkesedéssel támogatta ötletemet és megfelelő felkészülés után 13:35-kor felszálltam. Boldogsággal töltött el az első erős emelés, viszont tudtam, hogy ez egy hosszú feladatnak állok elébe amire az energiámat konzerválni kell különösen azért, mert viszonylag későn indultam. Javamra szolgált, hogy az első 3 órában felhőalapon (2100m) szinte „tekerés” nélkül is tudtam tartani a magasságomat. Ahogy kezdtek gyengülni az emelések és már csak a Pécsi belváros felett voltak felhők, oda helyezkedtem és gyengébb emelések között repültem többször körbe a várost felhőalapon. 4:00 repült idő után már csak „tartásnak” nevezhető rövid élettartamú emeléseket találtam a kikékült égbolt alatt. 4:30 repült idő után 1900m-ről a város keleti része felől a reptér irányában kezdtem repülni minimális merülési sebességgel mivel nem találtam már semmilyen emelést. 4:40 repült idő után a reptér észak-nyugati sarka felett voltam már csak 700m magasan amikor a variométer végre pozitív irányba tért ki 30 percnyi lassú süllyedés után. Ezzel az emeléssel feljutottam 950m-re 10 perc alatt, ezután „kifújt”, viszont eufóriával töltött el, hogy „tiszta” konfigurációban min. merülési sebességet tartva ki fogja adni a szükséges 10 percnyi időt az 5 órához. Végül 18:50-kor szálltam le és álltam meg a hangár előtt. Ami az egészet méginkább felejthetetlenné teszi az, hogy Besenyei Péter egyik bemutatójáról visszafelé a leszállásom után egy alacsony áthúzással és néhány műrepülős elemmel zárta a napot a Pogányi repülőtéren. A 2023-as szezont a szakszolgálati engedély és „Astir” típus megszerzésével záródott.
Sajnos időtartamot már nem tudtam repülni az Astirral ebben az évben.

A 2024-es szezonkezdést izgatottan vártam és a téli időszak alatt több könyvet olvastam a távrepülés csodálatos világáról. Március 15-én, az év első üzemnapján kezdtem Astirral az igazi tapasztalatszerzést. Kora tavaszhoz képest kiváló időjárás volt 1500m-es alappal, amiben csodálatos érzés volt „fehér”” gépben majdnem 2 órát is eltölteni. Az év elején oktatóim már tudták, hogy nem titkolt célom az ezüstkoszorú táv megrepülése mégpedig az „Pogány-Őcsény-Pogány hurok”.

2024 Április 26-án, pénteken a nap folyamán többször megnéztem az időjárás előrejelzéseket és Hadi Barna barátommal arra a konklúzióra jutottunk, hogy másnap kiváló időjárás lesz a táv megrepüléséhez. Aznap este az oktatóimmal egyeztettem a terveimről telefonon keresztül, örömömre ismét támogató és pozitív visszajelzést kaptam néhány hasznosnak bizonyuló jótanáccsal együtt. Köszönet Murányi Péter oktatómnak aki a repülés reggelén megjavította a „F6”-os farokjelű Astir flarm-ját és további elméleti felkészülést biztosított.

2024 Április 27-én reggel ACDC-t hallgatva Pécsről a reptér felé vezető út, amely mindig is festői látvány valahogy még szebbnek tűnt, a klubhangárhoz érve pozitív érzés töltött el mikor megláttam a F6-os Astirt és tudtam, hogy aznap mindenképpen nagy élményben lesz részem.
Gépkipakolás után felkészítettem a repülőt, bepakoltam amit kell a távrepüléshez és már csak a felszálláshoz megfelelő pillanatot vártam. Délben toltuk ki a startra a repülőt majd 12:20-kor fel is szálltam. Leoldás után sikerült a reptér felett felhőalapra jutni, ami akkor még csak 1300m volt viszont azt figyelembe véve, hogy 2m/s-os átlagemelések voltak, illetve egy kisebb hátszelem is volt, az indulás mellett döntöttem. Oktatóim tanácsait megfogadva felhőről felhőre helyezkedtem és igyekeztem nem lesüllyedni 900m AGL alá. Őcsénybe a hátszéllel gyorsan odaértem, az is segített, hogy nem kellett nagyobb kitéréseket tenni mivel az emelések szinte „sorakoztak” egymás után a kurzuson.
Az Őcsényi reptér keleti része felett (A fordulópontnál) fogadott a nap legszebb cumulus felhője, ami alatt egy erős 4m/s emeléssel 1600m-ig sikerült emelkedni, ezután a „jutalomfalat” után bátran irányba vettem Pogányt. A visszaúton viszont szembesültem azzal, hogy a „kisebb” hátszélből immár egy 18km/h-ás szembeszél lett. Ez a szembeszél meglehetősen lelassított, a Szálkai tavak vonalában egy pár siklóernyőssel együtt több felhő alatt is próbáltunk emelést találni, viszont egyik sem vált be, mindannyian otthagytuk ezeket.

Itt kifizetendőnek bizonyult a téli időszakban az XCsoar siklócomputer használatának begyakorlása condor 2-vel együtt, amin többször is megrepültem virtuálisan a kitűzött útvonalat. XCsoar-ban láttam, hogy a beállított Alternate 1 (Kitérőreptér), az én esetemben Őcsény eléréshez 700m magasság kell. 800m-ig süllyedtem amikor már „éreztem a nyomást”, hogy hamarosan meg kell hoznom a biztonságos visszafordulás vagy a tovább haladás és a terepreszállás lehetősége között a döntést. Az Alternate 1 infobox-al „szemezve” a továbbhaladás mellett döntöttem mivel Bátaapáti felett láttam egy frissen kipattant cumulust,, bízva abban, hogy ott ki tudok majd emelkedni. 720m AGL-en értem a cumulus felhő alá, amikor alám rúgott az emelés, ami minden bizonnyal a visszafordulástól vagy esetleges tereptől mentett meg.
Ezzel az emeléssel sikerült „final glide” fölé, vagyis a végsikláshoz szükséges magasság-ot elérni, így onnan elindultam. Pécsváradnál egy erős 3m/s emelésben még tettem pár kört, hogy nagyobb legyen a beérkezési magasság, mint a biztonsági tényező, amit megadtam. Az Astir CS77 2-es McCready-hez tartozó sebességgel Pécsváradnál megkezdtem nagyobb önbizalommal a végsiklást, amivel már kényelmesen beértem a reptér fölé 400m magasan. A pillanat amikor a reptér már látszódott és biztos voltam abban, hogy a meglévő magasságommal már beérek olyan csodálatos érzéssel töltött el, ami többszörösen megerősítette vitorlázórepülés iránti szeretetemet.

Minden növendéknek kívánom, hogy jusson el idáig és legyen hasonló élményben része.
Ez az ezüstkoszorúm története, köszönöm, hogy elolvastad: Vermeulen Joris Bert