Rövidítésmagyarázatok:
AGL-Above Ground Level (Föld feletti magasság)
AMSL-Above Main Sea Level (Tengerszint feletti magasság)
GS-Ground Speed (Földhöz viszonyított sebesség)
LHP1-paksi atomerőmű tiltott légere
00LHPP-induló és fordulópont a Pécs-Pogány repülőtér felett

Az első igazi távrepülésem után, azaz az Pécs-Őcsény 50km után felgyorsultak az események. Egyre több, illetve hosszabb távot repültem. Megismerkedtem az Astir után a Jantar std.2-vel. Szép első emlékem van vele, a legelső felszállásból sikerült egy 6 órás repülést összehozni. A Jantar megint egy nagyobb ugrás volt az Astirhoz képest, mivel jóval mozgékonyabb, dinamikusabb, jobb siklószámmal rendelkezik.
Jó volt a Jantarral repülni, tetszett, de valahogy mégsem volt számomra az igazi…  A következő típusrepülésem az ASW-19B-vel volt. Aznap nagyon magas volt az inverzió szintje. kb 2400m. Volt időm kitapasztalni a repülő viselkedését. Már felszállás előtt tudtam, hogy ez a repülő fogja elnyerni a szívem. Így is lett…Így 2022 július 20 óta nem is repültem másik repülővel.
Mielőtt belevágnék a történetbe, engedjétek meg, hogy kitérjek egy számomra fontos témára.
2022-ben ketten “toltuk a szekeret” Fekete Bálint barátommal. kialakult közöttünk egy egészséges rivalizálás. Úgy gondolom, hogy ez egy pozitív dolog tud lenni mindaddig, ameddig ebből mindketten profitálunk fejlődés formájában. Ez így is volt egész szezonban. Hálás vagyok azért, hogy ez a barátság megadatott és hogy nem csak elméletben, de gyakorlatban is működik. Ezalatt azt értem, hogy amikor a repülőben ülünk amellett hogy egymást segítve, de  mégis egymással “küzdve” repülünk. Mindenki bizonyítani akarja a saját képességeit. Ugyanakkor a nap végén el tudunk vonatkoztatni attól, ami a repülőben,  vagy a levegőben történt, nem féltve azokat a taktikákat, amik beváltak aznap meg tudjuk beszélni.
És akkor most bele is vágnék a történetembe.
A horvátországi nyaralásról augusztus 1-jén délután fél 6 körül értem haza. Szentlőrincnél még élt az időjárás. Gondolkoztam rajta, hogy másnap el kellene menni távra, így hát felhívtam Murányi Petit, hogy szervezünk-e egy távrepülést. Másnap augusztus 2.án kiírtunk egy 289,5 km-es LHPP-LHDV-LHKK-LHPP háromszöget. Géza a DG-vel, Bálint a Jantarral, Én pedig az ASW-19-cel mentem. Bálint indult el elsőnek, én rá egy kb 5 percre indultam Gézával.
Nagyon érdekes volt látni, ahogy Géza repült. Nagyon sokat tanultam azon a repülésen. Idővel Géza lehagyott minket és “törte nekünk az utat”.
Mindenképp kellett nekünk ez a “bemelegítés” a 300-ra.
2022.08.12. Lustyik Alex és Én kibuszoztunk a repülőtérre. Már a buszon lelkesedve mondtam neki hogy “Alex! Ez lesz AZ a nap, ma megrepüljük a 300 at.” Nem tudom… éreztem, hogy aznap sikerülni fog. Nem volt bennem kétely. Kiértünk a reptérre, bementünk az irodába, Urbán Józsi már ott volt akkor, Ő kérdezte, hogy miért jöttünk ki. Én kijelentettem, hogy ma gyémánt 300 at repülök. (A gyémánt háromszáz: egy olyan két fordulópontból álló háromszög, amelynek oldalai hosszának összege meghaladja a 300 km-t.)
Józsi elmosolyodott és megerősítette, hogy kezdjünk el készülődni a táv kiírására. Nagyon jól esett Józsi bizalma és örültem, hogy nem lett elutasítva az ötletem mindjárt az első lépésnél.
Oktatóinkkal (Nagy-Kovács Géza, Nagy Zsolt, Murányi Péter) közösen elkezdtük nézni az időjárást, majd megállapítottuk, hogy az északias szél mellett először mindenképpen északon kell fordulópontot keresnünk. Az alföldre is erős emeléseket írt, így hát ott is kerestünk egy olyan fordulópontot, amely megfelelt a cél által megkövetelt elvárásoknak.
Én általában annak a híve vagyok, hogy szeretek mindent szépen, összeszedetten előkészíteni, kapkodás nélkül.
12:06-kor elsőként szálltam fel. A kiemelkedés sima volt, bár akkor még nem voltak olyan erősek az emelések, de továbbra is bíztunk az időjárásban.
Mikor a felhőalapra értünk, már AGL 2400 méteren voltunk. Első fordulópontunk Solt volt. Odafele kereszteztük volna a paksi atomerőmű LHP1 tiltott légterét. Nagy volt ott a fejtörés, hogy hogyan legyen tovább, mert az időjárás is azt diktálta, hogy keresztezzük a légteret.
Kisebb magasságvesztés árán de ki tudtuk kerülni. A Duna átlépése előtt még egyszer kiemelkedtünk a biztonság kedvéért.
A Pécs-Solt szárat (107km) egy erős 110km/h körüli  átlaggal teljesítettem. Ahogy átértünk a Dunán, már más volt a helyzet. A fordulópont elérése után Rúzsa fordulópontja következett. Először is rosszul választottunk felhőt, mert le kellett hozzá térni a trackről és ráadásul nem is volt olyan erős, mint amire számítottunk. Akkorra ért be minket Murányi Peti a Jantar2b-vel. Az ő javaslatára átmentünk a számunkra akkor utolsó remény illetve lehetőséget nyújtó felhőhöz. A dunatétleni tavaknál még 850 métert emelkedtem alapig, így AMSL 2600 méterről egy 34 kilométeres siklás vette kezdetét. Csak meneteltünk a távoli cumulusok felé. Ezen a száron hátszelünk volt, így mindamellett, hogy figyelnem kellett, hogy ne nyomjam túl a sebességet, egy igencsak jó, körülbelül 150-160 as GS (Ground Speed)-em volt. Rúzsát 2-3 perc különbséggel fordultuk Bálinttal. Itt már láthatóvá vált számomra, hogy nem lesz egyszerű az utolsó szár. A cumulusok elkeztek összeállni és leárnyékolták a talajt. Biztosra akartam menni, így azt a taktikát választottam, hogy nagy siklások és magasságvesztések helyett inkább próbáltam amikor csak lehetett a felhőalapon utazni. Két pálya közül lehetett választani, volt a trackhez képest egy északias és egy délies.
Fontos tudni, hogy a track viszonylag közel húzódott a szerb határhoz. Itt realizálódott bennem, hogy elfelejtettem beállítani a határvonalakat az XCSoarban. Nem volt kellemes érzés “vakon repülni”, de szerencsére Bálinttól meg tudtam kérdezni, hogy meddig mehetek, így végül nem lett baj belőle. Bácsalmásnál találkoztunk újra Bálinttal. Nekem beválni látszott a taktikám. Az akkor már nyögvenyelős időben alacsonyabbról nagyobb erőfeszítések árán lehetett már csak újra kiemelkedni. Bálint kb. 400 méterrel alattam, már sajnos nem tudott velem emelkedni, így Ő tovább keresgetett. Az utolsó termiket Gara felett fogtam meg, amiben ki tudtam emelkedni nagyjából AMSL 2500 méterre. Onnan egyenes út vezetett hazafelé. Akkor kezdett bennem feloldódni a stressz, de még mindig nem hittem benne, hogy egy siklásból hazaérek. Amikor Mohácsnál átrepültem a Duna felett, még mindig 1600 méteren voltam. Tudtam, hogy biztosra kell menni, így kezdetben 140- nél gyorsabban nem mentem. Ahogy egyre közeledtem a repülőtérhez, 25-30 kilométere körnél már biztos voltam benne, hogy ez megvan, így elkezdtem nyomni. Ezt igy utólag nézve csinálhattam volna jobban, egy konstans pl 150 km/h-s végsiklással. Ehelyett ahogy közeledtem egyre növeltem a sebességet. Belvárdgyula vonalában már 190-200 körül mentem, az adott körülményeket figyelembe véve, úgy ítéltem meg, hogy a 200 még belefér, mert nem volt turbulens a levegő illetve a termikek is megszűnni látszottak.
A “00LHPP” célba 100-150 méteren érkeztem meg, majd behelyezkedtem a leszálláshoz a 34 fűre.
Leszállás után kellett egy pár másodperc, hogy felfogjam a történteket. Gyémánt 300 at írtunk ki nap elején, de egy valamire nem gondoltunk. FAI gyémánt 300 csak hitelesített loggerrel fogadják el, legyen az Naviter, vagy Colibri. Sajnos az általunk használt XCSoar logger nem elfogadott, így csak arany 300 nak tudható be.  Nemsokára Bálint is megérkezett. Gratuláltunk egymásnak. Nagyon büszke voltam magunkra és vagyok is a mai napig.

Hadi Barna